Német szállítóeszközök
Kfz. 81 'Krupp Boxer'
A II. világháború kezdeti időszakában a Kfz. 81 egyike volt a legszélesebb körben használt német kis teherbírású teherautóknak. A Krupp Protze-t elsősorban tüzérségi vontatónak használták (a Kfz. 81-es volt a 20 mm-es légvédelmi gépágyú leggyakoribb vontatója), és e szerepkörből még az eredetileg is tüzérségi vontatónak szánt Kfz. 69-est is sikerült kiszorítania. A Kfz. 81, közkeletű nevén a Krupp Boxer - kerék felfüggesztési rendszerrel rendelkezett, amely terepen is figyelemre méltó mozgékonyságot tett lehetővé. A Kfz. 81 számtalan szempontból hasonlított a vele egykategóriájú brit hatkerekű, kis teherbírású teherautótípusokhoz. Hazai gyártású kis teherbírású teherautótípusaik mellett a németek széles körben használták a zsákmányolt járműveket is, mint például a csehszlovák Tatra T92-est. A háború első időszakában gyártott Krupp járműveket a vezetőfülke mögött egy-egy mankókeréktengellyel is ellátták a pótkerekek hordozására.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 4,95 m
Szélesség: 1,95 m
Magasság: 2,30 m
Súly: 2600 kg
Legénység: 1 fő
Fegyverzet: nincs
Motor: egy 52 LE (38,8 kW) teljesítményű Krupp M304 négyhengeres benzinmotor
Sebesség: 70 km/h (úton)
Hatótáv: 300 km
Páncélzat: nincs
Karl
A Karl lőszerszállító járművet a hatalmas Gerat 040 Karl ostrommozsarak ellátására tervezték. A lövedékek irdatlan tömege (darabjuk több mint két tonnát nyomott) új járművet kívánt meg. A lőszerszállító alapja a PzKpFw. IV.D harckocsi alváza volt, amelyre egy raklapot építettek a lőszer számára, és amelyre egy, a jókora lövedékek mozgatásához szükséges darut is felszereltek. A lőszerszállító járműveket általában vonaton szállították a bevetési pont közelébe, majd útnak indították őket a tüzelőállás irányába. 1941-ben további 13 darab PzKpfw. IVF alvázat alakítottak át Karl lőszerszállító járművé. A Karl mozsarakat és lőszerszállító járműveiket erődrendszerek szétzúzására tervezték. Ezeket a harcjárműveket meglehetősen ritkán vetették be a II. világháborúban, de ott voltak Szevasztopol ostrománál, és az 1944-es varsói felkelésnél, ahol megsemmisítő csapásokat mértek a védőkre.
Hossz: 5,41 m
Szélesség: 2,88 m
Magasság: nem ismert
Súly: 25 000 kg
Legénység: 4 fő
Fegyverzet: nincs
Motor: egy 300 LE (223,7 kW) teljesítményű Maybach HL120 TRM benzinmotor
Sebesség: 40 km/h
Hatótáv: 209 km
Páncélzat: 60 mm
Opel Blitz
Az Opel Blitz volt a németek legsikeresebb kísérlete arra, hogy szabványosítsák gépjárműállományukat (az 1930-as évek végén közel 100 különböző típusú gépkocsi állt német szolgalatban, ami óriási logisztikai nehézségeket okozott). A Blitz vezetőfülkéje acélból, teste pedig fából készült. A típust számtalan feladatra vették igénybe, mentőautóként ugyanúgy megállta a helyét, mint mozgó javítóműhelyként, vagy parancsnoki járműként. A terepjáró képesség fokozásának érdekében a Blitz összkerékmeghajtást kapott, ezeket a példányokat Allradnak nevezték. A típust az összes hadszíntéren bevetették. Késői gyártású példányai pedig az acéltakarékosság jegyében fából és préselt papírból készült vezetőfülkét kaptak. A Blitz gyártása egészen 1944-ig tartott, amikor is a szövetséges csapatok sorra elfoglalták a gyártó üzemeket. A Blitz jól megépített teherautó volt, amely azonban bonyolultsága miatt mostoha körülmények között nem bizonyult kellőképpen megbízhatónak.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,04 m
Szélesség: 2,28 m
Magasság: 2,17 m
Súly: 3290 kg
Legénység: 1 fő
Fegyverzet: nincs
Motor: 70,5 LE-s Opel 6 hengeres benzinmotor
Sebesség: 80 km/h (úton)
Hatótáv: 410 km
Páncélzat: nincs
SdKfz. 11
Lánctalpas gyalogsági jármű. Az SdKfz. 11 első változata 1934-ben jelent meg, ám ezt követően számos gyártástechnológiai változtatást hajtottak végre rajta, így tömeggyártása igazán csak 1939-ben vette kezdetét. A típust 1939-ben állították szolgálatba, és első bevetésére 1940 májusában, Franciaország lerohanása során került sor. A típust elsősorban tüzérségi vontatónak szánták, ezért kezdetben a 10,5 cm-es tarackos ütegeknél használták. Az SdKfz. 11 olyan sikeresnek bizonyult, hogy a későbbiekben a nehezebb járművek helyét átvéve számtalan különféle űrméretű löveget vontattak vele, sőt végül sok a Nebelwerfer ütegekhez került, ahol a rakéta-sorozatvetők vontatását oldották meg velük. A típus azon kevés páncélozott harcjármű egyike volt, amelyet a háború egész időtartama alatt gyártottak. Az SdKfz. 11-nek számtalan változata volt.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 5,46 m
Szélesség: 1,85 m
Magasság: 1,58 m
Súly: 7100 kg
Legénység: 9 fő
Fegyverzet: nincs
Motor: 100 egy 100 LE (74,6 kW) teljesítményű hathengeres benzinmotor
Sebesség: 52,5 km/h (úton)
Hatótáv: 122 km
Páncélzat: 8-14,5 mm
SdKfz. 250
Lánctalpas gyalogsági jármű. Az SdKFz. 250-est az 1930-as évek közepén kiadott követelményrendszer szerint fejlesztették ki, ugyanis a páncélos hadosztályokban működő gyalogos és egyéb egységek mozgékonyságának növelése érdekében egy egytonnás féllánctalpast igényelt a Wermacht. A típust 1939-ben állították szolgálatba, és első bevetésére 1940 májusában, Franciaország lerohanása során került sor. Az SdKfz. 250-est egészen 1944-ig gyártották. Mivel az alaptípus nagyon drágának bizonyult, a kései változatok, a gyártás gyorsítása és a nyersanyag- szükségletek csökkentése érdekében - már áttervezett törzzsel készültek. Változatai között találunk híradó járművet, mozgó figyelőt és sokféle tüzérségi nehézfegyver hordozó járművet, amelyeket különféle légvédelmi és páncéltörő lövegekkel szereltek fel. A megbízható és népszerű jármű a háború legvégéig szolgálatban maradt.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 4,56 m
Szélesség: 1,95 m
Magasság: 1,98 m
Súly: 5 381 kg
Legénység: 6 fő
Fegyverzet: egy 3,7 cm Pak. 35/36 páncéltörő ágyú (SdKfz. 250/10)
Motor: 100 LE-s hathengeres benzinmotor
Sebesség: 52,5 km/h (úton)
Hatótáv: 300 km
Páncélzat: 6-14,5 mm
SdKfz. 251
Lánctalpas gyalogsági jármű. Az SdKfz. 251 ugyanazon specifikációnak köszönhette születését, mint az SdKfz. 250, a 251-es sorozat azonban sokkal nagyobb méretű harcjárművekből állt. A páncélozott csapatszállító járműnek szánt típus 1939-ben lépett a német hadsereg szolgálatába. A 251-es nagyszerű harcjármű volt, amely a páncéloshadosztályokban képes volt lépést tartani a harckocsikkal. A típusnak 22 különféle változatát gyártották, beleértve rakétaindítós, lángszórós, páncéltörő ágyús, híradó, előretolt megfigyelő, mentő és infravörös fényszóró hordozó járműveket. Az SdKfz. 251-es kezdeti gyermekbetegségei nem akadályozták meg azt, hogy a járművet a későbbiekben ezrével gyártsák. A robusztus jármű minden fronton megállta a helyét, olyannyira, hogy gyakorlatilag a német páncélosegységek "védjegyévé" vált. A típus fő változata, az SdKfz. 251/1 volt a páncélgránátos egységek legáltalánosabban használt páncélozott csapatszállító járműve.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 5,76 m
Szélesség: 2,10 m
Magasság: 1,81 m
Súly: 7810 kg
Legénység: 12 fő
Fegyverzet: az alapváltozatnál két 7,92 mm géppuska
Motor: 100 LE-s hathengeres benzinmotor
Sebesség: 52,5 km/h
Hatótáv: 300 km
Páncélzat: 6-14,5 mm
SdKfz. 252
A könnyű páncélozott lőszerszállító gépjármű története szorosan kapcsolódik a rohamtüzérség történetéhez, mivel egy rohamlöveg-üteg lövegenkénti lőszer-javadalmazása háromszáz 7.5 cm-es gránátból állt, azonban egy páncélosba csak 44 fért be belőle; a többit a frontvonalhoz közeli lerakatokban tárolták. A lőszerlerakatok és a rohamlövegek közötti "köldökzsinórt" az Sd.Kfz. 252 jelzésű könnyű páncélozott lőszerszállító-gépjárművek jelentették. A jármű alapjául az z Sd.Kfz. 250 jelzésű könnyű lövészpáncélos szolgált. Az új lőszerszállítót is hasonló páncélzattal látták el, azzal a különbséggel, hogy a páncéltest teljesen zárt volt. Az Sd.Kfz. 252-es nem rendelkezett beépített fegyverzettel, de általában rendelkezésre állt egy MG34 típusú géppuska, illetve egy-két gépisztoly és kézigránát a jármű belsejében elhelyezve; a két oldalsó kémlelőnyílás alatt pedig egy-egy zárható lőrést alakítottak ki. A lőszerszállító jármű egy rohamlöveg teljes feltöltéséhez elegendő lőszert tudott szállítani. Az Sd.Kfz. 252-es gyártása 1940 júniusában kezdődött és 1941 végéig tartott, amikor is gazdasági okokból felhagytak gyártásával. Ez alatt a másfél év alatt 413 jármű készült. Helyét a sokoldalúbb RSO, Maultier, illetve Sd.Kfz. 250/6 típusú járművek vették át.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 4,70 m
Szélesség: 1,95 m
Magasság: 1,80 m
Súly: 5198 kg
Legénység: 2 fő
Fegyverzet: egy 7.92 mm-es MG34 géppuska
Motor: 100 LE-s Maybach Variorex VG 102128 H dieselmotor
Sebesség: 65 km/h
Hatótáv: 320 km
Páncélzat: 6-14,5 mm
SdKfz. 3 'Maultier'
Német lánctalpas gyalogsági jármű. A Szovjetunió elleni hadjárat első telén, 1941/42-ben a német teherautók tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak feladataik ellátására. Éppen ezért döntés született egy olcsón és gyorsan előállítható féllánctalpas jármű gyártásáról, hogy az vegye át a hagyományos teherautók feladatainak egy részét. Az igény nagyságához viszonyítva a Wehrmachts-schleppert nem lehetett kellő számban előállítani, ezért Opel és Daimler-Benz alvázakat választottak ki, amelyeket elláttak lánctalpakkal. A Maultier (öszvér) néven ismertté váló új jármű, jóllehet nem rendelkezett egy "igazi" féllánctalpas jármű mozgékonyságával, sikert aratott. 1942-re a Maultiert alakították át a Nebelwerfer rakétaindítók hordozó járművévé. A német hadsereg 3000 darabot rendelt. Ezeket Nebelwerfer dandárokba vonták össze. A fenti kép az alapváltozatot ábrázolja, az adatok viszont a 15 cm rakéta-sorozatvetővel felszerelt járműre vonatkoznak.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,00 m
Szélesség: 2,18 m
Súly: 7500 kg
Legénység: 3 fő
Fegyverzet: a későbbi változatoknál egy 15 cm Nebelwerfer; egy 7,92 mm géppuska
Motor: 91 LE-s hathengeres benzinmotor
Sebesség: 38 km/h
Hatótáv: 130 km
Páncélzat: 8-10 mm
SdKfz. 7
Az Sd.Kfz. 7 Zgkw. 8t fejlesztése 1934-ben vette kezdetét, azt követően, hogy a hadsereg bejelentette igényét egy nyolctonnás féllánctalpas vontatóra. A típus először 1938-ban jelent meg, elsősorban a 88 mm-es légvédelmi ágyú vontatására szánták. Az SdKfz. 7 maximum 12 főt, és/vagy tekintélyes mennyiségű utánpótlást szállíthatott, emellett 8000 kg tömeget vontathatott. A járművek zömét csörlővel is ellátták. Az Sdkfz. 7 igen használható járműnek bizonyult, és különféle fegyverek hordozójaként is igénybe vették. A típust a V-2 ütegek megfigyelő és parancsnoki járműveként is alkalmazták. Az SdKfz. 7 még az ellenség csodálatát is kivívta, a briteket például annyira lenyűgözte, hogy megkísérelték a zsákmányolt járművek pontos lemásolását.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,84 m
Szélesség: 2,40 m
Magasság: 2,60 m
Súly: 11 500 kg
Fegyverzet: az alapváltozatnak nincs
Motor: egy 140 LE (104,4 kW) teljesítményű hathengeres Maybach HL 62 benzinmotor
Sebesség: 50 km/h
Hatótáv: 250 km
Páncélzat: 8 mm
VW Kübelwagen
A Kübelwagen egyike volt a. II. világháború legismertebb katonai gépjárműveinek, és gyakorlatilag a német csapatok egyik védjegyévé vált az összecsapások során. A típus fejlesztése 1936-ban vette kezdetét, de tömeggyártása, a különféle elvárások folyamatos változása miatt csupán 1940-ben indult meg. Az apró Volkswagen ekkor egyből a német hadsereg szabványos személyszállító járművévé vált. A két legfontosabb követelmény, amelyeket a típussal szemben megfogalmaztak a kis tömeg és a könnyű gyárthatóság volt. Emellett a Kübel nagyon olcsó is volt. A megbízható, mozgékony és egyszerűen karbantartható gépjármű minden vele szemben támasztott követelménynek megfelelt. A gyártás 1944-es leállításáig közel 55 000 készült belőle. A típus változatai közül a Type 92-est zárt felépítménnyel gyártották. A jármű a sivatagban kezdetben szegényes teljesítményt nyújtott, de a speciális homokfutó kerekekkel felszerelt Tropenfest változat már minden szempontból megfelelt.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 3,74 m
Szélesség: 1,61 m
Magasság: 1,35 m
Súly: 635 kg
Legénység: 1 fő
Fegyverzet: nincs
Motor: 24 LE-s Volkswagen HIAR (985 cc.) négyhengeres benzinmotor (1943 márciusáig)
Sebesség: 100 km/h (úton)
Hatótáv: 600 km
Páncélzat: nincs |
AJÁNLOM AZ OLDALT
