Brit repülőgépek
Hawker Hurricane
A Sidney Camm által tervezett Hurricane volt a Királyi Légierő (RAF) első alsószárnyas, behúzható futóműves, együléses vadászrepülőgépe, amelyik képes volt 480 km/h sebesség felett repülni, és alkalmazkodóképességének, valamint sokoldalúságának köszönhetően végigszolgálta a háborút. Prototípusa 1935-ben készült el, és 1937-ben szolgálatba is állt. A II. világháború elején a brit légierő főleg Hurricane gépeket alkalmazott a németek ellen. Az angliai légicsata idején a vadászszázadok több mint 60%-a ebből a típusból került ki. A háború első éveiben a németek veszteségeik több mint a felét a Hurricane-ek számlájára írhatták. Sebességük ugyan elmaradt a Messerschmittekétől, de nyolc géppuskája rendkívüli tűzerőt biztosított számára. Anglia felett elsősorban elfogóvadászként alkalmazták a támadó német bombázók ellen. Több speciális változata is készült, így pl. az afrikai hadszíntéren főként harckocsirombolónak használták, míg az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren konvojok kísérésére, tengeralattjárók megsemmisítésére. A gyártás 1940 közepén az Mk.II.B (tizenkét 7,7 mm géppuska) és a II.C (négy 20 mm-es gépágyú) változatokkal folytatódott, ezek kerültek 1941 folyamán a vadászszázadokhoz. A Hurricane II.B és II.C bombázóváltozatai 1941 októberében jelentek meg, ezek két 113 kg-os bombát tudtak hordozni a szárnyak alatti felfüggesztési pontokon. A különféle típusokból összesen kb. 14,5 ezer darab készült, a Szovjetunióba is sokat szállítottak belőle.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 9,82 m
Magasság: 3,98 m
Fesztávolság: 12,20 m
Hatótáv: 1450 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 9800 m
Szerkezeti tömeg: 2586 kg
Felszálló tömeg: 3674 kg
Csúcssebesség: 542 km/h
Fegyverzet: 12 db 7,9 mm-es Browning géppuska, 1 db 227 kg-os vagy 2 db 113 kg-os bomba és/vagy 8 db rakéta.
Hajtómű: Rolls-Royce Merlin XX, 12 hengeres V-motor, 1460 LE
Hawker Tempest
A Hawker Typhoon továbbfejlesztéseként készültek el a Tempest első prototípusai. A cél elsősorban a teljesítménynövelés volt, hogy a gép elfogóvadászként is bevethető legyen. Elvékonyították és áttervezték a szárnyat, megnövelték a törzs hosszát, új kabint és motort szereltek a gépbe. Csapatszolgálatba 1944-ben került ki a Tempest. Sokszor használták földi célok (vasúti szerelvények, konvojok) támadására, de legnevezetesebb a V-1-esek elleni alkalmazásuk volt. Amikor a Német Haderő 1944 június 13-án először indított V1 rakétatámadást Anglia ellen, a Tempest volt az a repülőgép, mely közepes magasságon – ahol a rakéta repült – a legnagyobb sebességgel rendelkezett és eséllyel vehette fel a harcot a „betolakodó” ellen. A P-51 Mustang, a P-47 Thunderbolt és a Spitfire csak zuhanással tudta utolérni a V1-ket, ami jelentősen csökkentette a találat esélyeit, míg a Tempest 50%-os motorteljesítménnyel utolérte a rakétát és a pilóta a megfelelő pillanatban nyithatott tüzet. A pilótákra nem kis veszélyt jelentő akciók ellenére, szeptember elejéig 638 rakétát semmisítettek meg. Emellett jelentős sikert ért el a típus a Me-262-esek ellen is. Egyes változatait a háború után is gyártották.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 10,24 m
Magasság: 4,86 m
Fesztávolság: 12,47 m
Hatótáv: 2447 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 10 985 m
Szerkezeti tömeg: 4200 kg
Felszálló tömeg: 5250 kg
Csúcssebesség: 685 km/ó
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta
Hajtómű: 1 db Napier Sabre IIB, 2420 LE
Hawker Typhoon
A Typhoon-okat eredetileg a Hurricane és Spitfire típusok felváltására kezdték tervezni 1937-ben. Két változat készült (Tornado és Typhoon), de mindkettő motorja gyengének bizonyult, a Tornado-program abba is maradt. Az "igazi" Typhoon-prototípus 1940-re készült el, de gyakorlatilag csődöt mondott, mint vadászgép. A totális kudarctól az mentette meg a típust, hogy Anglia felett megjelentek az alacsonyan támadó Fw 190-esek. A nagy magasságban "használhatatlan" Typhoon alacsony támadásban rendkívül jónak bizonyult, amikor pedig földi célok támadására alkalmas bombákkal vagy rakétákkal szerelték fel, a szövetségesek kezébe egy félelmetes vadászbombázó került. A háborúnak volt olyan napja, hogy a "Tiffy"-k száznál is több ellenséges harckocsit semmisítettek meg, de vonatok, hajók ellen is hatásosan alkalmazták.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 9,74 m
Magasság: 4,68 m
Fesztávolság: 12,65 m
Hatótáv: 1577 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 10.730 m
Szerkezeti tömeg: 4100 kg
Felszálló tömeg: 5100 kg 0
Csúcssebesség: 657 km/h
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 227 kg-os vagy 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta
Hajtómű: 1 db Napier Sabre IIB, 2220 LE
Avro Lancaster
Négymotoros, középszárnyas, osztott vezérsíkú, teljes fémépítésű brit nehézbombázó. A II. világháborúban a RAF legsikeresebb és legünnepeltebb éjszakai bombázógépe a Lancaster volt. A Manchesterből fejlesztették ki, új, Rolls-Royce Merlin V-motorokkal. A gép 1941. január 9-én repült először, és 1942-ben, év elején lépett szolgálatba. A jól repülhető, robosztus gép mérsékelten jó teljesítményekkel, jó védelmi és támadó tuzerővel rendelkezett. A RAF számára a szállítások röviddel 1941 karácsonya után kezdődtek; az első századot 1942 elején szerelték fel a típussal, s márciusban került sor első bevetésükre. Nagy-Britanniában a 4 motoros Lancaster Mk. I.-ből végül több mint 3500 db-ot gyártottak. A Lancasterekkel Németország szívében is csapást tudtak mérni az ellenségre. Leghíresebb bevetéseik közé tartozott a 19 átalakított Lancaster B.Mk I. a Ruhr-vidéki gátrendszer elleni támadása, 1943. május 17-én, és a Tirpitz elsüllyesztése a következő évben. Bevetésenként 5%-os veszteségi arány ellenére "túlélőképessége" a régebbi Halifax típusokhoz képest sokkal jobb volt. A Lancaster különböző változataiból összesen 7 374 darab épült.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 21,18 m
Magasság: 6,25 m
Fesztávolság: 31,09 m
Hatótáv: 2760 km
Személyzet: 7 fő
Csúcsmagasság: 5790 m
Szerkezeti tömeg: 16 783 kg
Felszálló tömeg: 29 484 kg
Csúcssebesség: 463 km/h
Fegyverzet: két 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska az orrlövész tornyában, két 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska a toronyban felül a törzsön, négy 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska a faroklövész tornyában, hely egy 0,303 hüvelykes géppuskának a toronyban a törzs alján és 8163 kg-nyi bomba a zárt bombatérben.
Hajtómű: 4 db 1640 LE-s Rolls-Royce Merlin XX, 22 vagy 24,12 hengeres V-motor
Bristol Blenheim
A Bristol Type 142-es típusból kifejlesztett Blenheim könnyűbombázó prototípusa 1936-ban emelkedett először a levegőbe. A Bristol Blenheim alapja egy 1934-ben tervezett gyorsforgalmi repülőgép, melynek sebessége felülmúlta a korabeli vadászokét. Az akkor rendszerben álló brit vadászgépek mindegyikénél nagyobb sebességet ért el! Nem csoda, hogy sok példányt rendeltek belőle külföldi légierők is. Végül a középszárnyas, tömpe orrú, vegyes építésű gép meglehetősen középszerű bombázó lett. A britek 1937-ben állították hadrendbe, 1938-tól pedig gyártani kezdték a navigátor részére átalakított orrú és megnövelt fegyverzetű Mk. IV-es változatot is. Ebből összesen 3285 db készült el. A II. világháború első éveiben valamennyi fronton bevetették nappali bombázóként. A angliai csata idején kifejlesztették éjszakai vadász változatát is. Több hadszíntéren is szolgált nappali bombázóként, de a háború későbbi éveiben teljesítmény-mutatói már "lemaradásról árulkodtak", és a repülősök sem nagyon kedvelték. 1942-től fokozatosan felváltották a Bostonok és a Mosquito Összesen kb. 5000 Bristol Blenheim épült.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 12,94 m
Magasság: 3,85 m
Fesztávolság: 17,18 m
Hatótáv: 2350 km
Személyzet: 3 fő
Csúcsmagasság: 7705 m
Szerkezeti tömeg: 4450 kg
Felszálló tömeg: 6680 kg
Csúcssebesség: 428 km/h
Fegyverzet: 1 db 7,6 mm-es Vickers és 1 v. 2 db 7,6 mm-es Browning géppuska, 680 kg bomba.
Hajtómű: 2 db Bristol Mercury XV kilenchengeres, egysoros csillagmotor; 995 LE
de Havilland Mosquito
A német Ju 88-as mellett a második világháború legsokoldalúbb repülőgépe volt a Mosquito. A középszárnyas, szép vonalvezetésű gépet a de Havilland-gyár tervezte fegyvertelen nappali gyorsbombázónak. A prototípus első repülése 1940. november 25-én volt. A nagyteljesítményű motorok, a súlycsökkentés érdekében szinte teljesen balsafából készített szerkezet nagy sebességet és hatótávolságot; valamint kitűnő emelkedő és manőverező képességet biztosítottak. Repülő tulajdonságaira alapozva a Mosquito különböző változatait sikeresen alkalmazták nappali- és éjszakai bombázóként, nagy hatótávolságú nappali és éjszakai nehézvadászként, vadászbombázóként, aknatelepítésre, járőrfeladatokra, rakétákkal felzerelve földi célok és hajók ellen, valamint kiképző- és gyakorlógépként. 1942-től fokozatosan felváltották a Bristol Blenheimeket. A szövetségesek egyik leghatékonyabb repülőgépének számított.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 12,18 m
Magasság: 4,62 m
Fesztávolság: 16,42 m
Hatótáv: 2990 km
Személyzet: 2 fő
Csúcsmagasság: 10 740 m
Szerkezeti tömeg: 6479 kg
Felszálló tömeg: 9478 kg
Csúcssebesség: 612 km/h
Fegyverzet: 4x20mm gépágyú, 4x7,69 mm géppuska, 1814 kg bomba
Hajtómű: 2x1230 LE-s Merlin 21 motor
Fairey Swordfish
A gép tartós hírnévnek örvend, mint a világháború egyik legjobb katonai repülőgépe. Bár kétfedelű sárkánya idejét múlta, a repülőgép megbízhatóságának, sokoldalú fegyverzetének és felszerelésének, valamint könnyű vezethetőségének köszönhetően sikeresnek számított. Sokféle időjárásban repülhetett, akár a legnagyobb repülőgép-hordozókról, akár a legkisebb konvoj-kísérő hajókról. "Stringbag"-nek (Szatyor) becézték, utalván a gépre kerülő fegyverzet és felszerelés nagy választékára. 1930-ban, egy repülőgép hordozókról bevethető megfigyelő, felderítő és torpedóvető repülőgép-típusra kiírt pályázat nyomán született. Prototípusának gépei 1933 márciusában repültek először, majd a sikeres kísérleteket követően 989 repülőgépet rendeltek meg. A Swordfish-t 1936 júliusától állították hadrendbe. Blackburn által gyártott 1080 darab Swordfish Mk II. a Swordfish Mk I. továbbfejlesztett változata volt, megerősítették a repülőgép alsó szárnyát, amelynek alsó felületét a korábbi vászon helyett fémlemezzel borították, így az alsó szárnyról nyolc 76 mm-es rakétát lehetett indítani. A Swordfish-sel a II. világháborúban jó néhány emlékezetes győzelmet arattak. Ezekkel a gépekkel süllyesztették el az első ellenséges tengeralattjárót, és bevetették az 1940. november 12-én az olasz flottát megtizedelő tarantói támadásban is. A Blackburn cég 320 darab Swordfish Mk III.-ast gyártott összesen, amelyek az Mk II-esnek voltak továbbfejlesztett változatai. A repülőgépek tengeralattjáró-elhárító képességét növelték meg az ASV-Mk X. levegő-felszíni radar beépítésével, amelynek antennaburkolata a két mereven beépített futómű közé került. A nagyobb maximális felszállósúlyt kivéve a Swordfish Mk III. azonos volt az Mk I.-gyel és az Mk II.-vel. A kísérő repülőgép-hordozókról is bevethető típus kimagasló szolgálatot tett a hajókaravánok védelmében. 1942-ben került sor a Swordfish-ekkel végrehajtott egyik utolsó nagy torpedótámadásra, amellyel azt akarták megakadályozni, hogy két német csatahajó, a Gneisenau és a Prinz Eugen áthaladjon a La Manche csatornán. Az utolsó Swordfish-egységet 1945 júniusában Németország kapitulációját követően oszlatták fel.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 11,02 m
Magasság: 4,11 m
Fesztávolság: 13,87 m
Hatótáv: 1700 km
Személyzet: 3 fő
Csúcsmagasság: 3780 m
Szerkezeti tömeg: 2359 kg
Felszálló tömeg: 4196 kg
Csúcssebesség: 224 km/h
Fegyverzet: 1 db. 0,303 hüvelykes, mereven beépített géppuska a törzs elején jobboldalt, egy 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska a hátsó pilótafülkében és 726 kg-os bomba (torpedó)-teher külső megerősített pontokon
Hajtómű: 775 LE-s Bristol Pegasus III.M3, kilenchengeres, egysoros csillagmotor
Gloster Meteor
A Meteor volt a szövetségesek egyetlen sugárhajtású repülőgépe, melyet bevetettek a második világháborúban. A típus fejlesztését a háború elején kezdték, ám sok probléma merült fel a hajtóművekkel kapcsolatban. Ez később előnyére vált, mert az alapos hajtóműfejlesztési munkálatok tették később lehetővé, hogy egy sokcélú gép jöhessen létre. Kezdetben Thunderbolt néven emlegették, de az amerikai P-47 megjelenése után átkeresztelték Meteor-ra. Az elsőpéldány 1943 márciusában emelkedett a levegőbe. Ebben az időben már több hajtómű is rendelkezésre állt, ám újabb problémák léptek fel a csúrőlapoknál, az orrfutónál és a farokrésznél. Ezek kiküszöbölését követően 1944-ben állt hadrendbe a Meteor, és azonnal fontos feladatot kapott: a V-1 "csodafegyver" ellen vetették be. Az első, nagyobb sorozatban gyártott változat, az F.Mk III 1945 elején került a frontra, ahol a Me-262-esek ellen is harcolt. A sikeresnek mondható modell gyártását 1954-ig folytatták, számtalan változatban készült.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 12,57 m
Magasság: 3,97 m
Fesztávolság: 13,21 m
Hatótáv: 2145 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 13.420 m
Szerkezeti tömeg: 4000 kg
Felszálló tömeg: 6040 kg
Csúcssebesség: 790 km/h
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú
Hajtómű: 2 db Rolls-Royce Derwent I.TL ; 908 kp tolóerő
Legnagyobb számban alkalmazott brit négymotoros nehézbombázó. A Hadley Page gyár középszárnyas, osztott vezérsíkú gépének prototípusa 1939. okt. 25.-én repült először. Csapatszolgálatba 1940 novemberében került Halifax Mk. I. néven (84 repülőgép, három altípusban). Éjszakai támadásoknál és különleges feladatoknál (ejtőernyős bevetések alkalmával, cserkész repülőgépként, elektronikus bemérőgépként) alkalmazták. Bár nem volt olyan közismert mint az Avro Lanchaster, a Halifax a Brit Királyi Légierő Bombázó-parancsnoksága második legnagyobb számban rendelkezésre álló éjszakai bombázóként kivette részét a Németország ellen folyó légiháborúból. Használták ejtőernyős-szállító és vitorlázógép-vontató feladatokra is. Az Mk.III. változatának tekinthető Halifax B.Mk.VI. 1944 októberében repült először. Mivel a délkelet-ázsiai hadszíntérre szánták, megnövelték a motorok teljesítményét, és nagyobb üzemanyagtartályokat építettek a repülőgépbe. A Halifax-nak a II. világháború után is jelentek meg változatai, 1946-ig 6176 db készült.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 21,74 m
Magasság: 6,18 m
Fesztávolság: 30,07 m
Hatótáv: 3190 km
Személyzet: 7 fő
Csúcsmagasság: 7315 m
Szerkezeti tömeg: 19 278 kg
Felszálló tömeg: 29 484 kg
Csúcssebesség: 451 km/h
Fegyverzet: egy 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska az orrban, négy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a törzs tetején levő toronyban, négy 0,303 hüvelykes géppuska a farokrész toronyában és 6577 kg-os bombateher.
Hajtómű: 4x1615 LE-s Bristol Hercules VI, 14 hengeres kétsoros csillagmotor
Short Stirling
A Stirling volt a RAF Bombázó Parancsnokság első, a háború alatt szolgálatba állított négymotoros nehéz bombázógépe, és az egyetlen olyan brit négymotoros bombázógép, amelyet eleve erre a célra terveztek, hiszen mind az Avro Lanchastert, mind a Handley Halifaxet először kétmotoros repülőgépnek szánták. A Stirling pontos igényekre megkonstruált gép volt. A légügyi minisztérium meg azt is megszabta, hogy a fesztáv legfeljebb 100 láb hosszú (30,48 m) lehet. A Stirling MK I.-est 1940 augusztusában állították szolgálatba. Összesen 2374-et gyártottak; 756 darab MK I bombázógépet 1595 Le-s (1189 kW) Hercules Xl motorral; 875 darab Mk III jelű bombázógépet módosított fegyvertoronnyal a törzs tetején; az 579 darab MK IV ejtőernyős-ugrató/vitorlázó-vontatógép változatról pedig elhagyták az orron és a torzs tetején lévő géppuskatornyokat. Az utolsó Stirling-sorozatban 160 darab Mk V jelű, fegyvertelen szállítógép épült.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 26,37 m
Magasság: 6,95 m
Fesztávolság: 30,21 m
Hatótáv: 3090 km
Személyzet: 7-8 fő
Csúcsmagasság: 6250 m
Szerkezeti tömeg: 20 000 kg
Csúcssebesség: 415 km/h
Fegyverzet: 8 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 6350 kg bombateher.
Hajtómű: négy darab 1590LE-s Bristol Hercules XI kétsoros csillagmotor.
Supermarine Spitfire
Ez a gép volt a Királyi Légierő (RAF) első teljes egészében fémből épített, feszített héjszerkezetű vadászrepülőgépe. 1936. március 5.-én szállt fel első alkalommal, az új Merlin C motor mintegy 560 km/h-s végsebességet biztosított a gépnek. Az Mk.I. változat 1938-ban debütált, s a háború kitörésekor már kilenc század repült ezzel a típussal. 1940-ben jelent meg az Mk.II. 1175 lóerős Merlin XII hajtóművel. Az angliai légicsata idején ismerte meg igazán a világ ezeket a gépeket. Sikerességére jellemző, hogy a csatorna felett egyre több veszteséget elkönyvelő Luftwaffe pilóták a fáma szerint Göringtől maguknak is Spitfire gépeket kértek elkeseredésükben. A híres Mk.V.-ös 1941 tavaszán jelent meg. A gépet összesen 47 (!) féle változatban, többek között anyahajó-támaszpontú (Seafire) variációban építették. A XIV. változat emelkedőképessége az új Griffon motorral a korabeli vadászgépek átlagának csaknem kétszerese volt (1400 m/perc) és végsebessége elérte a 720 km/h-t. Ezen altípus képesnek bizonyult még a csodaszámba menő Me-262-es sugárhajtású német vadászok ill. a V-1 rakétabombák leküzdésére is. A Spitfire-ök építésekor három szárnytípust alkalmaztak: az A-szárnyat nyolc 7,7 mm-es géppuskával, a B-szárnyat négy 20 mm-es gépágyúval, s végül az "univerzális" C-szárnyat. Az első fejlesztés eredményeként az Mk.VI. nagyobb fesztávolsággal (12,25 m) és túlnyomásos kabinnal épült. Az újabb magassági változat az Mk.VII. jellemzői az átdolgozott törzs és a Merlin 60-as hajtómű, amely először biztosította a Spitfire-nek 640 km/h feletti sebességet. A Spitfire-ek között a leggyorsabb gép végsebessége elérte a 736 km/h-t. Jó repülési tulajdonságai voltak, pilótái szerették. Ez volt az egyetlen angol géptípus, amelyet a világháború alatt megszakítás nélkül gyártottak. A háború utáni licensz-változatokat nem számítva is több mint 20 000 darabra tehető az összgyártás.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 9,12 m
Magasság: 3,48 m
Fesztávolság: 10,98 m
Hatótáv: 1800 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 11.580 m
Szerkezeti tömeg: 2280 kg
Felszálló tömeg: 2790 kg
Csúcssebesség: 598 km/h
Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 4 db 7,7 mm-es Browning 303. géppuska, 1 db 227 kg-os, vagy 2 db 113 kg-os bomba.
Hajtómű: Rolls-Royce Merlin 45M folyadékhűtéses, 12 hengeres V-motor, 1470 LE
Vickers Wellington
Az 1936-ban elkészült, és 1938-ban hadrendbe állított Wellington volt a RAF legfontosabb bombázógépe a négymotoros típusok hadrendbe állásáig. A rácsos szerkezetű modell kialakításánál adódtak problémák is, főként a szárnyaknál és a nagyobb nyílásoknál (pl. bombatér ajtaja), ám ezen nehézségek leküzdése után egy stabil, megbízható konstrukció jött létre, melynek igen kis veszteségi mutatója volt. Több változata is készült, eltérő motorokkal. A háború első szakaszában nappali, majd főként éjszakai bombázásokat hajtottak végre a Wellingtonok. 1943-tól kezdve partvédelmi feladatokat láttak el, voltak radarfelderítő, aknamentesítő és aknarakó altípusok is, de legfőképpen az általában Leigh-fényszóróval és különféle radarokkal felszerelt verziókat vetették be hajók és tengeralattjárók ellen. Készült szállítógép és kiképző változat is. 11 461 Wellingtont gyártottak, az utolsót 1945 októberében. A típus 1953-ig állt szolgálatban.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 19,67 m
Magasság: 5,34 m
Fesztávolság: 26,25 m
Hatótáv: 2125 km
Személyzet: 6 fő
Csúcsmagasság: 7325 m
Szerkezeti tömeg: 11 500 kg
Felszálló tömeg: 16 556 kg
Csúcssebesség: 408 km/h
Fegyverzet: 6 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 2720 kg bomba
Hajtómű: 2 db Bristol Hercules VI vagy XVI ; 1675 LE
Handley Halifax
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
