Charles de Gaulle



Charles André Joseph Marie de Gaulle  (1890. november 22. – 1970. november 9.) Francia tábornok, államférfi, a Francia Köztársaság 18. elnöke. A II. világháborúban, a francia nemzeti-függetlenségi ellenállás feltétlen híveként szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot szimbolizálta. A háború után alkotmányos reformot, erős államot teremtett népének. Az V. Köztársaság (Cinquieme République) alapítója, s első közvetlenül választott elnöke 1962-től. Kormányzati ciklusa alatt megoldotta többek között az Algériai függetlenedés kimenetelét, az ország szerte kialakuló diáklázadásokat és a tömegsztrájkokat. Számos volt francia gyarmat nyerte el általa függetlenségét és alkaított jó diplomáciai kapcsolatot mind a nyugati, mind a szocialista tömb országaival. Erős nemzeti érzelmek és szokások uralkodtak elnökségének idején Franciaországban. Napóleon után őt nevezték nem egy ország, hanem egy nemzet vezetőjének. Nagy hatású szónok volt, s kitűnő memoárokat írt a francia ellenállási mozgalomról. Az 1969. április 27.-ei népszavazás eredményeként másnap lemondott elnöki tisztségéről és visszavonult vidéki házába ahol végnapjait is éli majd. Kétségbevonhatatlanul a XX.századi Franciaorzág hőse.

Franciaországban „Le Général” (A Tábornok) becenéven közismert.

Gyerekkora és a család

 

A szülők

De Gaulle Lilleben, Henri de Gaulle-nak, a filozófia és irodalom professzorának, öt gyerekének a harmadikaként született 1890. november 22-én. Egy római katolikus, nacionalista és tradicionalista, de ugyanakkor eléggé haladó családba született. De Gaulle apja, Henri, egy gyökereiben mélyen visszanyúló ősi francia arisztokrata családból származott normandiai és burgundiai ősökkel, míg az anyja, Jeanne Maillot, egy leszegényedett, korábban gazdag vállalkozó családjából, Lille ipari régiójából francia Flandriából. Igazi nemesi ősi lovag család sarjaként vezethető le. A legkorábbi ismert de Gaulle a XII. századi VI. Lajos király egyik földesura volt. A név egy németesített alakból De Walleből származik, jelentése: a fal (egy erődítmény vagy a város a sánc). De Gaulle tanult ember volt. 1900 .októberétől Párizsban a Immaculée-Conception Kollégium latin-görög szakos diákja, majd Belgiumban fejezte be középiskolai tanulmányait Anthoing városában. Gyerekkora óta mutatkozott lelkes, katonás érdeklődése aziránt, hogy olvasott és történelmet tanult. Ezért a Saint-Cyr katonaiskola felvételijére a párizsi Stanislas Kollégiumban készült fel, 1909. júniusáig.

(Katona)élet a következő világháborúig

Miután fölvették a Saint-Cyrbe egy évi kötelező katonai szolgálatot teljesít az arrasi 33-as gyalogezrednél. De Gaulle négy évet töltött itt, tanult és edzett hogy az elithez tartozon, Saint-Cyrnél. Miközben 1912-ben lediplomázott, csatlakozott a francia hadsereg 33. gyalogsági ezredéhez, majd Arrasnál képezték ki. Amíg az I. világháború alatt szolgált, megsebesítették és 1916 márciusában elfogták Douaumontnál Verdun erődjében. Amíg a német hadsereg rabja volt, de Gaulle megírta az első írásos anyagát, Matthieu Butler által, "L'Ennemi et le vrai ennemi" , elemző írás és kérdések a Német Birodalmon belüli felosztások és erői; a könyvet 1924-ben kiadták. De Gaulle kapitány háromszor sebesült meg a háború alatt. Többszöri szökést kísérelt meg, míg végül a Duna menti ingolstadti erődbe helyezték át. A háború után de Gaulle tovább szolgált a hadseregben és Maxime Weygand tábornok katonájaként Lengyelországba ment a Szovjet-Oroszország ellen irányuló háború miatt(1919-1921), kiképzőtisztként tevékenykedett a lengyel gyalogsági erőknél, majd ideiglenes zászlóaljparancsnokként szolgált a lengyel hadseregben. Az offenzívákban különböztette meg magát a Visztula közelében folyt harcokban, és nyerte el az akkori legmagasabb lengyel katonai kitüntetést, a Virtuti Militarit. 1921. januárjáig szolgált itt. 1921. április 6.-án Calais -ban feleségül veszi Yvonne Vendroux-t. E év december 28-án Párizsban megszületik első gyerekük Philippe de Gaulle. Előléptették parancsnoknak és egy további karriert ajánlottak fel Lengyelországban, de úgy döntött helyette, visszatér Franciaországba, ahol törzstisztként szolgált, és szintén tanított az École Militaire-n. Nagyon befolyásolta a tankok, az új manőverek és korlátozott lövészárok- háború használata. Szintén vett néhány leckét a saját katonai és politikai karrieréért Lengyelországban Marshal Józef Piłsudskijából , ki, évtizedekig de Gaulle előtt, megoldást keresett hogy létre hozzák az európai államok szövetségét. Az 1930-as években de Gaulle különféle könyveket és cikkeket írt olyan katonai vezetőknek, akik egy tehetséges íróként és egy fantáziadús gondolkodóként bélyegezték meg őt. 1922 és 1923-ban a katonai főiskola hallgatója. 1924. március 1 a Berger-Levrault kiadónál megjelenik az első könyve a "Discorde chez l'ennemie". E év május 15-én megszületik lánya Élisabeth de Gaulle. 1925. július 1.-én Pétain marsall vezérkarába nevezik ki, aki akkor a Legfelsőb Haditanács alelnöki posztját tölti be. Különleges páncélos osztagok, műszaki hadsereg teremtését sürgette, személyzettel ellátott professzionális alakulat felállítását javasoltaaz álló elméletek helyett, és főleg a Maginot-vonalra nehezedő fenyegetésre utalva. De Gaulle elméleteinek többségét visszautasították, másik szárazföldi haderőnél szolgáló tisztek, köztük a vezetője Pétain (És a ez meg is bélyegezte a kettőjük kapcsolatát). A francia politikusok szintén elutasították de Gaulle ötleteit miközben megkérdőjelezték egy professzionális hadsereg politikai megbízhatóságát. 1926. október 5.-én A rajnai francia hadtest vezérkarába kerül Mainzba. 1927 a rajnai hadtest 19-es vadászzászlóaljának parancsnokává nevezik ki trierbe. 1928. január 1.-én megszületik harmadik gyereke, Anne de Gaulle aki sajnos fogyatékossággal született. 1929. októberében a hírszerző és a hadműveleti osztályok vezetőjeként Bejrútba kerül a levantei hadtesthez. 1931-ben Párizsba kerül a honvédelmi minisztérium operációs osztályára. 1932. július 22.-én A Berger-Levrault kiadónál megjelenik a "Le fil de l'épée" című könyve, amely négy, korábban a katonai főiskolán elhangzott előadását tartalmazza. 1933. december 25.-én alezredessé léptetik elő. 1934. május 5.-én ismét csak a Berger-Levrault kiadónál megjelenik a "Vers l'amée de métier" című műve, amit korábban a Revue politique et parlementaireben fejti ki ondolatait a páncélos hadtestek felállításának szükségességéről. E év június 9.-én -kölcsönökből- megveszi az Haute-Marne megyei Colombey-les-Deux-Églises-ben fekvő La Boisserie birtokot, ahol civil élete nagy részeit és utolsó napjait is töltötte. Ugyanez év December 19.-én elnyeri a Francia Becsületrend lovagi fokozatának katonai keresztjét. 1936. április 16.-án nem sokkal azután hogy Hitler csapatai visszafoglalják a korábban demilitarizált Rajna-vidéket, a honvédelmi minisztérium államtitkárságára kerül, és előadásokat tart a felsőfokú tanulmányok központjában. 1937. július 13.-án áthelyezik az 507-es harckocsizóezredhez amelynek parancsnoki tisztét is ellátja, miután december 25.-én ezredessé léptetik elő. 1938. szeptember 27.-én a szokásos kiadójánál megjelenik a La France et son armée című írása. 1939. szeptember 2.-án az 5. hadsereg harckocsiegységeinek parancsnokává nevezik ki Elzász-Lotaringiába. Szeptember 3.-án Lengyelország lerohanására válaszul Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Németországnak és kezdetét veszi a II. világháború.

A második világháborúban

A II. világháború kitörésekor de Gaulle csak ezredes volt, és csak halk szava volt, a hadsereg vezetői felé a 1920-as és 1930-as években tett merész nézetei miatt (amely nézetek később az ország megmentői lesznek). Miközben egy dandárnyi tankot vezényelt az 5. francia hadseregben, de Gaulle sok elméletét valósította meg, és elméletét bizonyította páncélos ténykedéseivel. A német áttörés után Sedannál 1940. május 15-én neki adták a 4. páncélozott dandár parancsnokságát. Május 17-én de Gaulle 200 tankkal német erőket támadott meg Montcornetnél úgy, hogy nem volt légi támogatása; május 28-án de Gaulle tankjai mégis kényszerítették a német gyalogságot, hogy visszavonuljon Caumont térségébe. június 1.-jén tábornokká léptetik elő, majd a Honvédelmi Minisztérium államtitkárává nevezik ki. A kevés taktikai siker közül néhányat de Gaulle szerzett a francia hadvezetésnek, de a hadvezetés nem volt ilyen sikeres, közeledett az összeomlás felé. Június 6-án Paul Reynaud miniszterelnök Nemzeti biztosnak és az Egyesült Királysággal a koordinációért felelős államtitkárának tette őt. A francia kormány fiatal tagjeként -sikertelenül- ellenezte a fegyverletételt, miközben helyette javasolta, hogy a kormány Észak-Afrikába költözzön, hogy onnan folytassák őket megszálló Németország elleni harcot (Észak-Afrika nagy része akkoriban francia gyarmat volt). Mivel javaslatát elutasították, a brit kormánnyal való viszonyok felelőseként de Gaulle június 16-án Winston Churchill brit vezetőnek javasolt egy politikai uniót Franciaország és az Egyesült Királyság között. A projekt valójában egy, a háború tartamára egyetlen kormánnyal és egy egyetlen hadsereggel rendelkező összeolvasztott Franciaország és Egyesült Királyság ötletén alapult. Ez egy kétségbeesett, utolsó pillanatban történő erőfeszítés volt, hogy megerősítsék a francia kormány azon tagjainak az elhatározását, akik a harc folytatását támogatták. Miközben de Gaulle szervezte a háborús tőkét, megtudta, hogy Field Pétain Marshall miniszterelnök lett, és azt tervezte, hogy a náci Németországgal fegyverszünetet köt. De Gaulle és a szövetséges tisztviselők fellázadtak az új francia kormány ellen; június 17-ének reggelén de Gaulle és más vezető francia tisztviselők menekültek el az országból 100,000 aranyfrankkal, amit az ex-miniszter, Paul Reynaud nyújtott nekik az ellenállás angliai megszervezésére. Épphogy megúszva a német légierővel való találkozást, azon a délutánon biztonságosan leszállt Londonban.

Angliai ellenállás, Franciaországért

De Gaulle-t erősen feldühítette a francia kormány elhatározása, hogy mindenáron békét köt a nácikkal miközben jómaga a szabad francia egységeket toborzott katonákból és tisztviselőkből, akiket bevetettek Franciaországon belül és a gyarmataiban. Június 18-án de Gaulle kézbesített egy híres rádióbeszédet a BBC rádiószolgáltatáson keresztül. Bár a brit kabinet kezdetben megpróbálta megakadályozni a beszédet, azonban kérésüket felülbírálta Churchill és De Gaulle-t beszédje megtartására buzdította, mivel június 28.-án a britek hivatalosan is elismerték a szabad franciák vezetőjének.

„DE GAULLE TÁBORNOK 1940. JÚNIUS 18-I FELHÍVÁSA A FRANCIÁKHOZ

"A francia hadvezetés élén évek óta álló tisztek kormányt alakítanak.
Ez a kormány a katonai vereségre hivatkozva tárgyalásba bocsátkozott
az ellenséggel a harc beszüntetéséről.
Való igaz, hogy az ellenség szárazföldi és légiereje leigázott bennünket.
Nem számbeli fölényük, sokkal inkább tankjaik, repülőgépeik sokasága,
háborús taktikájuk késztetett minket meghátrálásra. A német tankok,
repülőgépek, a német taktika lepték meg és hozták ebbe a jelenlegi
helyzetbe hadvezetésünket.
De vajon eldőlt-e minden? Meghalt-e minden remény? Végleges-e a vereség?
NEM!
Higgyék el nekem, aki a dolgok ismeretében szólok önökhöz, hogy semmi
sem veszett el Franciaország számára. Ugyanazok az eszközök, amelyek
vereségünket okozták, egy nap a győzelmet hozhatják el nekünk.
Mert Franciaország nincs egyedül! Nincs egyedül! Nincs egyedül!
Hatalmas gyarmatbirodalom áll mögötte. Szövetségre léphet a brit birodalommal,
amely őrzi uralmát a tenger felett és folytatja a harcot. És Angliához hasonlóan,
korlátlanul számíthatunk az Egyesült Államok hatalmas iparára is.
Ez a háború nem korlátozódik szegény hazánk földjére. Ennek a háborúnak a
franciaországi csata nem vetett véget. Ez egy világháború. Semmilyen hibánk,
semmilyen késlekedésünk, semmilyen szenvedésünk nem akadályozhatja azoknak az
erőknek a működését a világban, amelynek egy napon ellenségeink pusztulását hozzák.
Ma leigázhatott bennünket a technikai fölény, de egy még hatalmasabb erő segítségével
győzedelmeskedhetünk a jövőben. A világ sorsa dől el.
Én, De Gaulle tábornok Londonból szólítom fel azokat a francia tiszteket és
közkatonákat, akik brit területen tartózkodnak vagy oda tartanak, akár fegyveresen,
akár fegyvertelenül, és szólítom a mérnököket és a hadiiparban dolgozó szakmunkásokat
is, akik brit területen tartózkodnak vagy oda tartanak, hogy vegyék fel velem a kapcsolatot.
Történjen bármi, a francia ellenállás lángja nem hunyhat ki, és nem fog kihunyni.
Holnap ugyanúgy, mint ma, szólni fogok a londoni rádióban."

De Gaulle tábornok”

Bár az eredeti beszédet korlátozott területen hallhatták Franciaországban, de Gaulle az emberek többségét elérte. Míg a Vichy rezsim próbálta elfolytani a francia ellenállási mozgalmat, ez a beszéd szerzett neki sok népszerűséget a francia emberek és katonák közt. 1940. július 4-én egy katonai bíróság Toulouse-ban börtön-büntetésre ítélte de Gaulle-t távollétben négy évre. Egy második katonai bíróságnál 1940. augusztus 3-án de Gaulle-t "árulásért" halálra ítélték a Vichy rezsim ellen tett cselekedeteiért és szökésért. Brit támogatással de Gaulle hozzászoktatta magát Berkhamsteadhez (Londontól 36 mérfölre északnyugatra) és elkezdte szervezni a szabad francia erőket. Különösen hitte azt a britekről hogy, lopják Franciaország gyarmati tulajdonait. Panaszát nem hagyta magában elpanaszolta Churchillnek, aki csodálta de Gaulle-t, s egyszer figyelmeztette őt; "Tábornok, neked nem szabad utálnod a barátaidat, mert a barátaid is utálják az ellenségeidet". A helyzet mindazonáltal összetett volt, és de Gaulle nagy hatással volt a britekre Franciaország kapcsán. Ám azonban Az amerikai hadvezetés sokáig tartózkodott elismerni de Gaullet Szabad Franciaország vezetőjének, inkább bíztak a fasiszta Vichy bábkormányban. 1941 augusztusában Polinézia, Új-Kaledónia, Csád, Kamerun, Közép-Kongó, Gabon, Új-Hebridák és az indiai francia területek csatlakoztak a szabad franciaországhoz. . és 25. között részt vesz a közös francia-brit hadműveletben, amelynek célja, hogy Dakart a szabad Franciaország oldalára állítsa. Október 27.-én Brazzavilleben létrehozza a Gyarmat Védelmi Tanácsot amit nem sokkal a britek el is ismertek. Doualai látogatása után november 17.-én visszatér Angliába.